#magyar tumblisok

LIVE

Hiányzik

Hiányzik az az ember, aki hónapokkal, évekkel ezelőtt voltam. Aki tudott őszintén mosolyogni, akit nem fojtogatott a sírás minden 2. órában. Az, aki nem érezte úgy, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a világon van. Aki lehetett volna olyan sok minden az életben… Már alig emlékszem, milyen is voltam.

Attól, hogy mindent túlreagálsz és felnagyítasz nem leszel előrébb.

Összetört emlékeink csapódnak le óvatosan a párás ablaküvegről.

Én pedig nézem, hogy vízcseppeket formálnak, utolsó érintés gyanánt pedig csókot váltanak az üveggel, majd elpárolognak.

Lennék Lilla, lehelnék lehetetlen szavakat ajkaidra, Csokonayként pedig csábosan csacsognál csillagok alatt. Adyként adnád ajkaimra az áldást miközben Lédaként lebegnék lábaid felett. Kosztolányi módjára kóvályognál mellettem, míg én Dezsőnének öltözve dülöngélnék, dalolva ragadnám meg kezeid.

Fogalmad sincsen, mennyit jelent az, hogy válaszolsz az üzeneteimre

napról napra egyre jobban beléd szeretek…

Tudod mi a legundorítóbb dolog a világon?

Elhitetni valakivel, hogy szereted, aztán mikor beléd szeret, közlöd, hogy Ő semmit sem jelentett neked. Csak szórakoztál vele.

- te is ezt csináltad. B

Az első szerelmet, (bármilyen szar is volt,) az ember sose felejti el

loading