Szia kedves!

Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.

Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.

Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.

Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.

Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.

Nem volt meg AZ.

Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.

Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.

70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.

Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.

Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.

Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.

Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.

Pedig olyan aranyos vagy.

De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.

Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.

Sajnálom.

Igen, néha meggondolatlan dolgokat csinálok…de hidd el, nem akartam rosszat.

Már tudom, hogy akkor, ott én hibáztam. Kár, hogy ezzel elkéstem…

Basszus, annyira sajnálom!

Minden amit eddig hittem, egyszerűen köddé vált és csak jéghideg felismerést hagyott maga után, amikor rájöttem, hogy nem okolhatom mindenért azt a sötétséget ami belülről emészt. Van hogy egyszerűen tényleg egy barom vagyok.

Sajnálom.

Ez kicsit olyan mintha kiabálnál de senki sem hallaná.

Feljegyzések G. ről

G. egy random srác a városból, akit mintha a sors küldött volna, rámírt a semmiből

G. nagyon aranyos, egész nap beszélgettünk, pedig én nem vagyok nyitott, eleinte picit tartottam is tőle.

G. különlegesnek talál engem.

G. ről megtudtam, hogy 20 éves.

G. vel együtt kockulunk, sokat lelkizünk, találkozni szeretne velem előben. Szorongok ez miatt.

G. nek küldtem egy snap fotót, a barátaimmal éppen mekizni mentünk. G megjelent, elindult felém és leült velem szemben. G nagyon magas. A barátaim meglepődtek.

G. aranyos volt, vicces, a barátaim is nagyon bírják őt. Szorongtam közben.

G. kikísért a buszmegállóba. El akart hívni másnap moziba. Nemet mondtam. G megölelt, (még mindig nagyon magas), puszit kért. Nem adtam. Nem akartam félrevezetni.

G. vel továbbra is beszélgettünk. Egyre jobban megismerjük egymást. Mintha a bátyám lenne.

G. szeretne velem kettesben találkozni. Rávett a találkozóra , tegnap reggel elkísért suliba. Nem pánikoltam, jól éreztem magam vele. Az alvásparalízisekről beszélünk.

G. ről tudom, hogy ő mit érez irántam.

G. és én odaértünk a sulihoz. Beszélgettünk még egy kicsit, kezdtem kínosan érezni magam.

G. megölelt, puszit kért. Adtam neki. Lehet nem kellett volna. Most túlgondolja.

G. t meg kellett bántanom. G a legjóindulatúbb ember, akit valaha megismertem, nem érdemli meg.

G. iránt képtelen vagyok érezni. Szörnyű ember vagyok.

G. t összetörtem, megbántottam őt, talán csalódott bennem. Talán rá kellett volna erőltetnem magam a kapcsolatra. Talán jobb, hogy végül így döntöttem.Talán ő volt a hibás, hiszen nem engedett el, pedig én szóltam előre.

Talán én, mert képtelen voltam úgy érezni iránta, ahogy ő irántam.

G től kaptam az első és talán utolsó legszomorúbb szerelmes levelet, amit már a naplómba is lejegyeztem.

Kedves G, nem tudom elmondani mennyire fáj az, hogy így kellett alakulnia a dolgoknak. Hálás vagyok neked, amiért te voltál az első ember, aki közeledni próbált felém, hiszen óvatos voltál és tiszteletben tartottad azt, amilyen vagyok és amilyen türelmes voltál hozzám. Köszönöm, hogy miattad különlegesnek érezhettem magam, mégha csak egy kis időre is.Sosem felejtelek el G, örülök, hogy megismerhettelek és mindennél jobban sajnálom, hogy így kellett alakulnia a dolgoknak.

,,Hamis szerelmünk már akkor halálra volt ítélve, amikor még el sem kezdődött.“

“Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.”

-József Attila

Kérlek ne haragudj rám,

amiért ilyen vagyok.

Nagyon szeretlek.

Sajnálom, hogy nem tudok olyan lenni, akit szeretnél..

Kérlek bocsáss meg. Nagyon szeretlek…

Ezt veled nem akarom el rontani!!

Annyira félek hogy egyszer elege lesz belőlem.. És ha így folytatom akkor úgy is lesz.