Ölelő karjaidban akarok sírni, hogy nehogy összetörjek

Elegem van, figyelmet akarok.

Lennék Lilla, lehelnék lehetetlen szavakat ajkaidra, Csokonayként pedig csábosan csacsognál csillagok alatt. Adyként adnád ajkaimra az áldást miközben Lédaként lebegnék lábaid felett. Kosztolányi módjára kóvályognál mellettem, míg én Dezsőnének öltözve dülöngélnék, dalolva ragadnám meg kezeid.

Te illatodtól mosom magam

Emlékeim viharába,

Együtt nyögtünk szép szavakat,

Bele az éjszakába

Alkoholtól mámoros,

Ajakid csüngtek,

Izzadságodtól áztatott,

Testemtől függtek.

Bólintva mondtad,

Mit hallani akarok,

Az agyam pedig még mindig,

Az illatodtól zavarog.

Én

Fáj minden mi szép

Írnék egy haikut a

Csodás arcodra

Az életem maradékát úgy fogom leélni, hogy csak szánalmat fogok tudni irántad érezni. Sosem fogod megtudni, hogy mit veszítettél.

Hajnali három

Eszem a kis zabkásámat, azon stresszelek,

Hogy én vajon nélküled majd mihez kezdhetek?

Lesz közös emlékünk? vagy szeptemberig nem látlak?

Eljössz velem tengerig, vagy éljek míg elásnak?

Bújunk-e össze mint galambok, mikor eláztak?

Csókolod-e majd ajkaim, mint feleségedét,

Ordítunk-e éjfélkor valami közös zenét?

Mézédes pillantásod veted-e majd felém?

Felcsillanhat szutykos lelkemben a remény.

De remény hevén felejték mindent, mi volt,

S miattad vesztem el az összes önkontrollt.

Dehogy szeretsz

Hazudtál

Csúnya vagyok és kövér

De legalább szeretsz

Add a kezembe a bögre kávét, miután együtt kelünk fel,

Egymás szép szemeiben, csak együtt veszünk el.

Nem jobb nekem egyedül,

Szerelmet akarok

Olyan helyes

De mégis távol vagyunk

Hiszen az ő szíve heges

Az enyém meg éppen most forrt össze

A kapcsolatunk a kukába’

Mint egy szutykos zsepi

Szeretlek, légy az enyém örökké

207. Fura, hogy azok akik egykor a mindennapi életünk fontos részei voltak már köszönés nélkül mennek el mellettünk az utcán

206. Utálom, hogy szeretlek.

Utálom, hogy elalvas előtt te vagy az utolsó gondolatom és reggel az első mikor felelek. Utálom, hogy folyton ott jarkalsz az álmaimban és ott szeretsz szemtől szembe pedig nem.

Utálom, hogy semmibe veszed az erőfeszítésemet.

Utálom, hogy csak unalomuzonek használsz.

Utálom, hogy folyton elultetted bennem a remény magjait, hogy majd később rá eltipord.

Utálom ahogy rám mosolyogsz és nevetsz a vicceimen.

Utálom hogy olyan könnyen megnyilsz, hogy azt hiszem fontos vagyok neked ezért osztás meg annyi mindent velem.

Utálom, hogy csak játszol velem és ennek tudatában is ugyan úgy szeretlek.

Utálom ha meglatok egy boldog párt mindig az jut eszembe, hogy milyen lenne ha mi is ilyenek lennénk.

Utálom hogy félreérthető dolgokat mondasz.

Utálom ahogy olelsz ahogy simogatod a kezem mert neked ez csak egy játék.

A legjobban viszont azt utalom, hogy bármit csinalhatnék, de te nem visszonoznád az érzéseimet.

205. Annyira tudnálak szeretni ha hagynád!

204. Minden szeretett elutasítottam magamtól amit adni akartak, mert nem tőled kaptam. Azért a pár morzsáért amit néha adsz ahelyett, hogy a tengernyit fogadnám mástól. Vicces nem?

203.Mondd szerettél már úgy valakit, hogy nem szabadott volna?

200. Többet érek annál mint, hogy újra szeretetért könyörögjek valakinek.