#szeretet
Nem szabadna nézegetnem a régi írásaim a naplómban. Pedig már túl vagyok
Visszaadhatnád a szívem,
Mert veled ellentétben, nekem meg szükségem van rá.
Belédszerettem, mert más voltál, mint ő
És most senkit se tudok szeretni, mert ők nem te vagy.
Szia kedves!
Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.
Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.
Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.
Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.
Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.
Nem volt meg AZ.
Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.
Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.
70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.
Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.
Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.
Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.
Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.
Pedig olyan aranyos vagy.
De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.
Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.
Sajnálom.
Kezdem azt hinni, hogy kedvelem
“Call me friend, but keep me closer”
—Billie Eilish: When the party’s over
But who are you when no one is watching?
Nyugtathatom magam azzal, hogy minden amit tettem azért volt, mert így láttam helyesnek. De igazából csak féltem a sérüléstől, nem akartam, hogy fájjon.
Nekem is szükségem van valakire, akihez csak úgy hozzábújhatok ha valami bánt.
Csajos merengés
Miután meghalunk az életünk nem lesz más, mint egy kötőjel két évszám között.
De én azt hiszem, hogy abban a kötőjelben minden benne lesz. Benne lesz az a temérdek mennyiségű szeretet, amit adtál és kaptál, benne lesz az a sok meggondolatlan tett, amit bár hibának neveztél de fontos része volt az életednek. Benne lesz az a sok kalad, amit a barátaiddal átéltél, a sok fáradság, amit a tanulásba, munkába fektettél. Benne lesz a sok önfeledt nevetés, az az igazi, mindent elsöprő őszinte nevetés, és benne lesz a sok apró mosoly, amit számodra fontos emberek csaltak az arcodra. Benne lesz a sok dal, zeneszöveg amíg mosolyogva, sírva, hangosan énekelve vagy csak magadban dúdolva ismételgettél. Az a sok takarítás közbeni “magánkoncert”, a zuhany alatt elhangzó dalok, a tükörrel való kiabálás, hogy: “mégis miért nem lehet nekem is tökéletes alakom?”, a ruha boltban eltöltött órák, hogy megtaláld a tökéletes holmit (persze hogy az lesz amit elsőnek felprobáltál, de biztosra kell menni!), az érzés, amikor csajos nap alkalmából megcsináltatod a körmeid és folyton a kezedre pillantasz, a sok pletyizés, barátnős kávézás, a sok srác, aki levett a lábadról és a srác akivel megöregedtél. Benne lesz a sok hosszú telefonbeszélgetés, az éjjeli chatelések, a szerelmes üzenetek. A rengeteg veszekedés a szüleiddel, a srácok akik összetörték a szívedet, a sok “én megmondtam”, az átsírt éjszakák, a rengeteg csalódás, hamis barátok, a szakítások, a szakítás utáni frizura váltás, a sok mű mosoly, a sok csoki a nehéz napokon, a kedvenc előadód, a sorozatok, a napló bejegyzések, az Instagram és Facebook posztok, a Tumblr esti gondolatok, egy átbeszélt éjszaka után délig alvás, a sok pulcsi amit a fiúktól kaptál, és A GYŰRŰ, amit A bizonyos fiútól kaptál. A hercegnő ruhák kiskorodban és a menyasszonyi ruhád. Az egész házas életed, a gyerekek, az öregség. Minden benne lesz. Minden. Mert habár az csak egy kötőjel, aki ismert, tudni fogja, hogy az nem csak egy egyszerű kötőjel. Az vagy te. Az életed. Tegyél róla, hogy emlékezetes legyen az a kötőjel!
Ez nem múlik csak úgy el. Nem mondhatom azt egyik pillanatról a másikra, hogy túl vagyok rajtad. Mert nem. Kurvára nem. De majd túl leszek, hidd el. De akkor sem fog elmúlni ez az egész. Csak már nem leszel rám olyan erős hatással.
- Miért nem mondtad el soha, hogy érzel?
- Miért nem kérdezted meg soha, hogy érzek?
Aki ezt reblogolja, arra írj rá és kezdjetek el beszélgetni egymással.
Légy erős, kitartó. Mutasd meg a többieknek akik nem hittek benned,hogy mire vagy képes. Ha hiszel magadban ,mindenre képes vagy :)
“ Kik nagy sietve szeretnek, gyorsan felednek. ”
Vissza tértem, sziasztok!
“Mine. The language of love is like that, possessive. That should be the first warning that it’s not going to encourage anyone’s betterment”
Holly Black
Egyszer szeretném, ha
nem ítélkeznél felettem
nem kritizálnál
elfogadnád a döntéseimet és az embereket az életemben, akiket én választottam
kicsit rám is gondolnál
elengednél dolgokat
úgy kezelnél, mint egy embert
Anya.
Fordítva
Hogyan szerethetném magamat, ha még te sem szeretsz igazán?
