Igen, néha meggondolatlan dolgokat csinálok…de hidd el, nem akartam rosszat.

Utálom ezt a bizonytalanságot!

-Néha azt kívánom bárcsak semmit ne éreznék…- sóhajtott és beleivott a poharában lévő sörbe.

-Hidd el, azt nem akarod.- mondtam halkan, mert én tudtam, ohh de még mennyire tudtam, hogy semmit sem érezni bizony ijesztő dolog.

Ohh és igen. Dühös voltam! Nagyon dühös. Haragudtam rád, magamra és az egész világra. Mintha ez bármit is megoldana…

i’m exhausted..

Nem foglak elküldeni, de nem is kérem többé, hogy maradj. Végeztem.

Meglehet, hogy mi mégsem egymásnak vagyunk teremtve.

Ami ott belül fáj az nem kimondható. Néma könnyek mutatják, hogy fáj, valami ott belül nagyon fáj…!

Lehunyta a szemét és fáradtan sóhajtott.

- Jól vagyok.

… és te hittél neki, mert így egyszerűbb volt, mert legbelül érzed, hogy nem tudtál volna mit kezdeni azzal, ha más választ ad.

Oda akartam hozzá menni. Esküszöm. De amikor láttam, hogy hogyan ölelik át egymást…

Mosolyogva mondta, hogy “jól vagyok”, de mikor elfordultál gyorsan a pulóvere ujjával letörölt a szeme sarkából egy kósza könnycseppet…

Kérlek, könyörgöm, csak hagyjatok! Kimerültem.

Tra qualche giorno ho uno degli ultimi due esami della magistrale da sostenere. Sono stanca e faccio molta fatica a studiare ultimamente. Spero solo di riuscire a superarlo, perché credetemi sono K. O.

Non entro spesso su Tumblr. A volte lo faccio giusto per leggere velocemente qualche blog che mi é rimasto nel cuore, ma in questi giorni così particolari, non riesco a non chiedermi come state. Spero che stiate bene, spero che non abbiate perso qualcuno, spero che abbiate qualcuno al vostro fianco che renda meno pesanti queste giornate.

Vi abbraccio forte.

Siempre estamos solos rodeados de completos conocidos que son totalmente desconocidos