Ehi there, this is Natalia, and this blog is ex “ahsmydrug”, i will change some things, i will make it my personal blog so i’ll just posted my favorites photos (by me and not) and just my thoughts. I hope that u will enjoy anyway.((:

(I’m so sorry for my English, somebody already know that i’m italian and i write it really fast)

Love u all xx

Amikor megölel és a pulcsidon marad az illata…

more pain

Megölelt. Szorosan, de nem túl hosszú ideig. Ez olyan “jelent valamit, de mégsem” ölelés volt. És amikor elengedett ordítani akartam, sírni, kiabálni, mert fájt.

De csak néztem ahogy elsétál…

Abban a pillanatban gyűlöltem magamat.

Már az alvás sem segít.

To the Bone

Ohh, ha tudtad volna, hogy nekem mennyi minden szarul esett… De te soha sem kérdezted és én soha sem mondtam el…

i miss you so much

- Jól vagyok!- mondta hatalmas mosoly kíséretében, de a szeme olyan szomorúságot árasztott, amit soha azelőtt nem láttam. Darabokban volt.

emlék

Mondanom kellett volna valamit, kiabálni, sírni vagy bármit amivel kimutathatom, hogy fájt, fájt minden egyes szavad. De ehelyett csak álltam ott, némán, mozdulatlanul és éreztem, hogy valami összetört bennem.

Írni akartam. Már meg is fogalmaztam, hogy mit, aztán inkább kitöröltem. Téged úgy sem érdekel…

Tudod, néha csak úgy visszamennék az időben oda, ahol még nem volt köztünk ekkora távolság.

Semmi sem olyan szívszorító, mint amikor a legjobbat hozod ki magadból és még mindig nem vagy elég.

Ha vissza csinálhatnám hidd el, visszacsinálnám. De nem tehetem. Együtt kell ezzel élnem…

Azzal nyugtatom magam, hogy mindent azért tettem, mert így láttam helyesnek… De az igazság az, hogy csak féltem kimutatni mit is érzek valójában…

Már tudom, hogy akkor, ott én hibáztam. Kár, hogy ezzel elkéstem…

Írhatnál…

Do you hate me?

Yeah, I understand. I hate myself too.