#boldogság
ha meghallom azt a számot, mindig te jutsz eszembe
belemosolyogtam a csókodba,
és abban a pillanatban semmi más nem érdekelt,
csak te
Nem tudok írni
A boldog ember nem ír
Micsoda közhely.
És mégis igaz
Egyszerűen csak boldog
Nincs semmi panasz.
Ma itthon ülök
Egy kicsit szédülök
Ma mégis sírnék.
Egy üveg sört nyitnék
Ma mégis inkább írok
Ma nem vagyok boldog.
Szereted nem? Mond el neki! Mert ha nem teszed, majd más megteszi helyetted. Várunk a rohadt megfelelő alkalomra vagy hogy majd ő lép. De nincs olyan, hogy megfelelő alkalom. Mikor volt arra megfelelő alkalom, hogy a legféltettebb titkodat egy másik személy elé tárd? Soha. Ne várd. És mégis…annyi de annyi elszalasztott alkalom. Annyiszor sírtam magam álomba, miközben lepergett a szemem előtt, hogy mi lett volna ha… És annyira utálom, hogy nincs bátorságom megtenni. Annyival könnyebb lenne, ha nem félnénk ennyire a választol!
Valahol súlytalanul lebegek a boldogság és a szomorúság között.
Nem mindegy, hogy sajnálnak vagy elismernek.
Valaki megkérdezte , hogy mi fogott meg benned. Nem válaszoltam azzonal, el gondolkodtam, hisz még én magam sem tudtam. Talán az, hogy úgy viselkedtél velem, mint senki mással, talán az, hogy a lelkembe láttál és megértetted minden gondolatom vagy az, hogy melletem voltál a legroszzabb pillanatokban is. Most sem tudom, mi fogott meg annyira de valami nagyon.
Tisztázzuk. Ő az enyém, és ha csak egy ujjal is hozzáérsz vagy bepróbálkozól nála, meglátogtalak, majd nyársra huzlak és megsütlek bazdmeg!
Gyere kicsim, bizonyítsuk be a sok kételkedő embernek, hogy mi igenis az a pár vagyunk, akiknek a története sosem ér véget.
…lehet-e boldogságnak nevezni a szenvedés hiányát?…
helyzetjelentés magamnak
Visszagondolva a tavalyi évre, nagyon megváltoztam a mostani énemhez képest. Sikerült túltennem magam bizonyos dolgokon amik korlátoztak mindenben, amelyek megakadályozták, hogy olyan életet élhessek mint egy rendes ,,tini". Rengeteg minden változott tavaly óta, azt hiszem már nem vagyok annyira labilis szellemileg és sikerül kézben tartanom a dolgokat. Nem hagyhatom, hogy ismét szétcsússzak és előlről kezdhessek mindent.
Azt hiszem, most tényleg jól érzem magam és nem érdekel már, hogy ez meddig fog tartani, próbálok a jelennek élni és már az sem érdekelne ha holnapra megszűnne ez az idilli állapot.
Próbálok nem függeni más emberektől, nem hagyom, hogy befolyásolják a hangulatom, nem másokban akarom megkeresni a saját boldogságomat és szerintem ez a kulcs.
Ma is veled álmodtam, pedig már évek teltek el az utolsó találkozásunk óta. Viszont ez most nem olyan álom volt, ahol rájössz, hogy mégis velem szeretnél lenni, aztán egymás karjaiba borulunk, ébredés után pedig sajnálom, hogy a pillanat nem tarthat tovább.
Ez most olyan álom volt, ahol ugyan rájöttél, hogy hiba volt velem szakítani, de én ezúttal úgy döntöttem, hogy többé már nem szeretnék a karjaidba borulni, ébredés után pedig maximum azt sajnáltam, hogy erre nem jöttem rá hamarabb.
Alig várom, hogy újra megölelhesselek.
A szerelem képes a magasba repíteni az embert, ám ha úgy alakul, éppen annyira képes a mélybe rántani minket. Remélem ezúttal az utóbbit nem kell megtapasztalnom.
“És mikor az utolsó szava többé nem visszhangzik,
Akkor lesz, hogy a fájdalom szépen lecsillapszik”
Rico
12:54
Totálisan összezavarsz…
12:41
Beleszerettem a mosolyodba…
0:16
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak…
-Máté evangéliuma
14:33
Vágyom arra, hogy engem szeress úgy, mint ahogy a barátnődet…
