#napi gondolat
Az emberek hullanak.
A Föld gyógyul.
Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.
Nem látok mást, csak őt.
-belül csak sírtam, de kívül nevettem
a nap is egyedül van, mégis ragyog
Megint egy álmatlan éjszaka, egyedül a gondolataimmal…
Úgy érzem az életem nincs biztonságban…
Anya és Apa
Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyereketek született, mint én aki már a születésétől fogva gondot okoz nektek. Tudom, hogy nem szeretettétek volna, hogy megszülessek, hogy létezzek. Sajnálom, hogy mindig gondot okozok, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatotok, hogy miattam tudtátok meg milyen utálni valakit mielőtt még a világra jött. Sajnálom, hogy nem olyannak születtem, mint amilyennek akartatok, lehettem volna sokkal szebb, okosabb, tökéletesebb ember, aki nem ilyen gyenge lelkileg, aki nem sír minden apróságon, akinek nincsen ennyi betegsége, akire büszkék lehettek, mert olyan, amilyet megérdemeltek… Sajnálom, hogy csak én lettem…
Miért nem lehet csak egyszerűen meghalni? Itt hagyni mindent következmények nélkül…
Visszaestem, sajnálom…
Feleslegesnek érzem magam, úgy érzem feleslegesen élek…mindenki talál nálam jobbat, sosem leszek elég jó senkinek…
Miért rontom el mindig?
Ébren vagyok egész éjszaka és fáj.
Mindenkinek vannak sebei…csak valakinek látszódnak
Mert ettől voltam én…
Tudod hogy mi van a te kezedben?
A lehetőségeid.
Tényleg el engeded vagy harcolsz?
Vannak, akik a Napot egy sárga ponttáalakítják,
De vannak olyanok is, akik egy sárga pontot képesek Nappá alakítani.
Te döntöd el, hová akarsz tartozni.
Fogj fegyvert a fejemhez és húzd meg a ravaszt ridegen