Kérlek ne sírj. Minden rendben.

„Mi jöhet még? Nem nézett többé széjjel, egy rögeszmét ölelt meg akkor éjjel.”

-Miért rágod a körmöd?

-Áh, csak egy rossz szokás.- válaszoltam, de ez nem volt igaz. Én a félelem miatt rágom a körmöm. Félek, mert néha rám tör a gondolat, hogy csak úgy egy autó elé ugorjak. És félek, hogy megteszem.

Nehéz folyton megjátszani magam.

Azt, hogy jól vagyok, hogy minden rendben. Hogy nem vagyok éhes, szomjas, fáradt. Hogy szeretem az embereket. Hogy képes vagyok mindenre. Hogy tudok szeretni. Hogy őszinte a mosolyom. Hogy nem akarok sírni, és hogy nincsenek hegek a karomon. Kibaszott nehéz, ezt játszani minden egyes nap.

“Mindig a próba, mindig a bukás.. Sebaj. Kezdd újra, bukj újra. Bukj jobban.”

Én nem olyan gyerek vagyok amilyennek elképzeltek. Sőt, talán nem is hasonlítok arra a valakire, akit a szüleim megálmodtak amikor megszülettem.

Vannak napok, amikor nincs erőnk feltenni az álarcot.

“Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztegetni, én egész jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.”

Janikovszky Éva-Kire ütött ez a gyerek?

Valaki.

Aki megdicsér, és bíztat, és félt és szeret.

Bárki.

Aki megért és aki gondoskodik,és aki vigyáz rám.

Néha.

Tanít, és óva int, és segít.

Akármikor.

Ott van, és ad, és kér.

Bárhogyan.

Megölel, és örül, és sír.

Valaki aki végre megért.

Furcsa, de az is tud fájni, ha valakit nem tudsz viszont szeretni. Ilyenkor szenvedsz az ő fájdalmától, de nem tehetsz ellene.

Bárcsak látnád, milyen boldog vagyok, amikor RÓLAD mesélek barátnőmnek.❤️

Azthiszed nélküled olyan könnyű…pedig nem…szükségem van rád ahhoz, hogy végigcsináljam. Kellesz nekem. Kell nekem az, hogy beszéljünk. Erőt adsz. Minden nap új reménnyel kelek fel miattad. Ha hiszed, ha nem, ez Miattad van. Szükségem van rád. Nem tudom ez mikor lesz már elég világos. Félek nélküled. Ne hagyj magamra. Kérlek. Ne hagyj itt. Szeretlek. Kellesz nekem. Nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy kilépj az életemből. Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, mit jelentesz számomra. Már azzal boldoggá teszel, ha reggelente írsz, hogy “Jó reggelt❤️”. Mert tudom, hogy eszedbe jutottam. Már azzal segítesz, ha rákérdezel, mi a baj, mert ha tudod is, hogy minden egyes nap ugyan az bánt, mégis rákérdezel. Mert tudod, könnyebb úgy, ha kiadom magamból. Nem hiszed el mennyit segítesz már azzal, hogy csak beszélünk. Eltereled a figyelmem, ha éppen arra van szükségem, de ha éppen az kell hogy kibeszéljem magamból, addig kérdezgetsz, amíg el nem mondom. Lehet, hogy az adott problémát nem oldjuk meg, de már azzal segítesz, ha végighallgatod az állandó siránkozásomat. Köszönöm hogy vagy nekem. Köszönöm hogy számíthatok rád. Köszönöm hogy mellettem állsz, akármi is van. Köszönök mindent. Szeretlek. Hidd el kérlek, ha tehetném, akkor sem változtatnám meg a dolgokat. Ha tehetném, akkor sem változtatnék azon, hogy ismerlek. Hidd el mostmár végre, hogy már azzal boldoggá teszel, hogy az életem része vagy. Már nem tudnám ezt elképzelni máshogy. Fogadd el, hogy szükségem van rád. Fogadd el, hogy kellesz. Fogadd el, hogy szeretlek.

“- Elmondani sem tudom, hogy mennyire szeretlek…❤️

- Nem is kell elmondanod, látom a szemedben, amikor rám nézel.❤️”

Ha akarod, ha nem, számomra igenis különleges vagy.❤️

A.I.

Annyira jó lenne Veled összebújni és filmet nézni.

Vigyáznál rám és tudnám hogy melletted semmi bajom sem lesz a viharban…

Még ugyan arra az egy emberre gondolok, mikor ezeket leírom, mint 8 hónappal ezelőtt is

51

A boldogság az,

amikor sokat kapunk.

A fájdalom az,

amikor ezt mind elveszik.

Én nem akarok boldog lenni többé,

mert az egyszer nagyon

fájni fog.

/Kis Ottó- Csillagszedő Márió/

Kölcsönösen utáljuk egymást én és a mai nap

Miért vagyok már megint szerelmes?

Karjaid között megtaláltam az otthonom, amiről már évek óta álmodoztam