#igaz barát
Kérlek ne sírj. Minden rendben.
„Mi jöhet még? Nem nézett többé széjjel, egy rögeszmét ölelt meg akkor éjjel.”
-Miért rágod a körmöd?
-Áh, csak egy rossz szokás.- válaszoltam, de ez nem volt igaz. Én a félelem miatt rágom a körmöm. Félek, mert néha rám tör a gondolat, hogy csak úgy egy autó elé ugorjak. És félek, hogy megteszem.
Megtanultunk hazudni
A mocskot rólunk soha
Senki nem fogja lemosni
Mert az élet mostoha
S ha majd újra látni foglak
S már nem emlékszem rád
S arra, hogy milyen szépek voltak
Együtt a szám és a szád,
Akkor kérlek taníts meg újra
Hogyan kell hazudni neked
S tudom, hogy furcsa
De azt mondom jó volt veled.
Nehéz folyton megjátszani magam.
Azt, hogy jól vagyok, hogy minden rendben. Hogy nem vagyok éhes, szomjas, fáradt. Hogy szeretem az embereket. Hogy képes vagyok mindenre. Hogy tudok szeretni. Hogy őszinte a mosolyom. Hogy nem akarok sírni, és hogy nincsenek hegek a karomon. Kibaszott nehéz, ezt játszani minden egyes nap.
“Mindig a próba, mindig a bukás.. Sebaj. Kezdd újra, bukj újra. Bukj jobban.”
Valaki.
Aki megdicsér, és bíztat, és félt és szeret.
Bárki.
Aki megért és aki gondoskodik,és aki vigyáz rám.
Néha.
Tanít, és óva int, és segít.
Akármikor.
Ott van, és ad, és kér.
Bárhogyan.
Megölel, és örül, és sír.
Valaki aki végre megért.
Mondatok amelyeket 2-3 év is kevés volt kiheverni.
Szavak amiknek nem éreztük mekkora súlya van.
Mozdulatok,amik örökre belénk égtek.
Kérdések amelyekre sose kaptunk igazi választ.
Kérdések amiket sose tehetünk fel.
Viccek, amik komolyan hangzottak.
Az a rengeteg műmosoly.
Amikor a “Mi a baj?” kérdésre bőven elég volt annyi válasz, hogy semmi.
Amikor a viccből veszekedés fajult.
Mikor nem voltunk tekintettel egymás érzéseire gondolataira.
Néha nem tiszteltük eléggé egymás barátait.
Beszólások amiket sose gondoltunk komolyan.
Könnyes szemmel belépni az osztályterembe, majd könnyes szemmel kilépni onnan.
Amikor a nem mondom el senkinek-ből, sokszor le screenelt beszélgetés lett.
A felefele nyal, lefele tapos mondás mindig igaz marad.
A sokszor felajánlott “Én majd segítek” - ből csak az maradt ami. Egy mondat.
Egy “Bocsi”-val elintézett be nem tartott ígéretek.
Magyarázatra váró tettek.
Mások és néha saját magunk kritizálása.
Ok nélküli sértegetések.
Amikor próbáltunk láthatatlanok lenni, de csak átlátszók lettünk.
Amikor három embernek is egyes számba köszönnek..
Amikor már nem kapunk második esélyt..
Ennek sírás lesz a vége
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene, kérdés hogy átérzed-e.
Akkezdet Phiai-Mivel játszol
Amit jó lenne hallani:
Nagyon szeretlek.
Gyönyörű vagy.
Beléd szerettem.
Csak a tied vagyok.
Csak az enyém vagy.
Szeretem ha mosolyogsz.
Így szeretlek ahogy vagy.
Te vagy a legfontosabb.
Csak akkor nem érzek fájdalmat, ha a barátaimmal vagyok
180. Tudod kibaszott rossz, hogy egyszerre szerettünk bele ugyan abba az emberbe. És te nem is tudsz róla, hogy feladtam miattad vagy arról én mennyire is szeretem. Miközben te már más palikra nyomulsz. Arról nem is beszélve hogy téged biztat a közös barinonk. Ja és hogy miért? Mert te szóltál neki előbb.
Néha elszívok egy cigit, hogy végre nevessek azon, amin sírni tudnék!
Néha az álmok valóra válnak, de többségben csak álmok maradnak.
Kind of barátok, akik:
