#szöveg
Szabadság
Hogy nevezzem szabadságnak azt, mi nem enged önmagammá válni,
Mélyről jövő elveim mellett szilárdan kiállni.
Hogy legyek szabad ott, ahol kalitkák közt élek,
s fenyegetve süt rám még a Nap is az égen.
S mégis hogy lehetnék boldog, ha szabad nem lehetek,
Ha nagy álmokkal hajómban kétségek közt evezek.
Voltál már úgy, hogy valamire nagyon vágytál, majd mikor később végre elérted, már nem esett olyan jól?
Meg kell tanulnunk az időt.
Azt, hogy a dolgok nem mindig egyből sikerülnek, és mikor végre elérjük őket, akkor kell értékelni. Mindig a jelenért kell hálásnak lenni.
Így fogsz megköszönni magadnak minden megtett lépést, nehézséget. Hogy megérte kibírni és hogy ki tudtad bírni. Hiszen ott vagy, a jelenben.
És onnantól nincs akadály.
Hazudtál
Éppen csak egy picit
“Kegyes hazugság volt, hogy ne bánts meg. “
De tisztában vagy vele, hogy a legkisebb hazugság is elég ahhoz, hogy soha az életben többet ne bízzak meg benned?
A hazugság nem kegyes. A hazugság kegyetlen, hátulról támad és következményekkel jár.
Most viselheted ezeket a következményeket.
Veled álmodtam.
Megint.
Keserű ízzel a számban ébredtem, homlokomra tapadt kézzel, szédülve.
Egy pillanatig fájt. Egy kis ideig azt hittem, tudsz még rám hatni.
De ennek vége. Most már mosolygok.
Az életemből is eltakarítottalak már.
Ahányszor visszatérsz, annyiszor rugdoslak vissza oda, ahonnan jöttél. Ahova való vagy.
És az nem az én életem.
Kind of barátok, akik:
Illúzióromboló találkozások
Magamhoz nyúlok
Pedig hozzád érnék
El
Bármerre is indulok
A bőröm alá vésném az összes betűt amivel szeretlek
Magammal hordoználak
Mint az édes gondolatod a fejemben
Ami szüntelenül kísér át egy életen
Ajkadra tapadva szédülnék bele a világba
Karjaiddal körbe fonva lennék minden
Ami Te vagy
A minden
