#saját gondolat
Nézem az eget oda képzelt csillagokkal,
s némán suttogom, kívánom…
Kívánni a csillagoktól, kívánni születésnapokon, vagy épp istentől kérlelni a megváltásért. Oly borzalmas, mikor már csak hitedbe hiszel, mikor már csak az maradt, de végül az is elvész.
Mérgező kapcsolatok,
Fájdalmas szerelmek,
Egész napos remegés,
Éjszakai sírógörcsök…
Tudom, hogy jobbat érdemlek, de én mégis téged szeretlek…
Bárcsak úgy szeretnél, mint régen…
Éjszaka, mikor már csend borítja a várost, újra találkozunk az álmaimban. <3
Még mindig látlak az álmaimban. Annyi különbséggel, hogy boldogok vagyunk. Nem külön, hanem EGYÜTT. Együtt éljük át a dolgokat egymás kezét fogva. Együtt nézünk szembe a nehézségekkel. Gond csak az, hogy ez nem valódi. Egyedül maradtam és csak azon töprengek vajon te is gondolsz-e rám pedig legbelül tudom a választ…
~nightskyblue
Már megszoktam, hogy az emberek mindig csak ígérnek én pedig naívan várom a csodát.
~nightskyblue
Sosem fogok senkire úgy tekinteni mint rád. Hiába döntötted romokba a lelkem, akkor is szeretlek és szeretni is foglak.
~nightskyblue
Hogy van az, hogy még hónapok múlva is 0-24 rád gondolok és érted sírok?
~nightskyblue
Nagyon egyszerű a földbe tiporni valakinek az önbizalmát. Egyszerű de kurvára szemét dolog.
-Miért rágod a körmöd?
-Áh, csak egy rossz szokás.- válaszoltam, de ez nem volt igaz. Én a félelem miatt rágom a körmöm. Félek, mert néha rám tör a gondolat, hogy csak úgy egy autó elé ugorjak. És félek, hogy megteszem.
Megtanultunk hazudni
A mocskot rólunk soha
Senki nem fogja lemosni
Mert az élet mostoha
S ha majd újra látni foglak
S már nem emlékszem rád
S arra, hogy milyen szépek voltak
Együtt a szám és a szád,
Akkor kérlek taníts meg újra
Hogyan kell hazudni neked
S tudom, hogy furcsa
De azt mondom jó volt veled.
Nehéz folyton megjátszani magam.
Azt, hogy jól vagyok, hogy minden rendben. Hogy nem vagyok éhes, szomjas, fáradt. Hogy szeretem az embereket. Hogy képes vagyok mindenre. Hogy tudok szeretni. Hogy őszinte a mosolyom. Hogy nem akarok sírni, és hogy nincsenek hegek a karomon. Kibaszott nehéz, ezt játszani minden egyes nap.
“Mindig a próba, mindig a bukás.. Sebaj. Kezdd újra, bukj újra. Bukj jobban.”
Én nem olyan gyerek vagyok amilyennek elképzeltek. Sőt, talán nem is hasonlítok arra a valakire, akit a szüleim megálmodtak amikor megszülettem.
Vannak napok, amikor nincs erőnk feltenni az álarcot.
Valaki.
Aki megdicsér, és bíztat, és félt és szeret.
Bárki.
Aki megért és aki gondoskodik,és aki vigyáz rám.
Néha.
Tanít, és óva int, és segít.
Akármikor.
Ott van, és ad, és kér.
Bárhogyan.
Megölel, és örül, és sír.
Valaki aki végre megért.
Mondatok amelyeket 2-3 év is kevés volt kiheverni.
Szavak amiknek nem éreztük mekkora súlya van.
Mozdulatok,amik örökre belénk égtek.
Kérdések amelyekre sose kaptunk igazi választ.
Kérdések amiket sose tehetünk fel.
Viccek, amik komolyan hangzottak.
Az a rengeteg műmosoly.
Amikor a “Mi a baj?” kérdésre bőven elég volt annyi válasz, hogy semmi.
Amikor a viccből veszekedés fajult.
Mikor nem voltunk tekintettel egymás érzéseire gondolataira.
Néha nem tiszteltük eléggé egymás barátait.
Beszólások amiket sose gondoltunk komolyan.
Könnyes szemmel belépni az osztályterembe, majd könnyes szemmel kilépni onnan.
Amikor a nem mondom el senkinek-ből, sokszor le screenelt beszélgetés lett.
A felefele nyal, lefele tapos mondás mindig igaz marad.
A sokszor felajánlott “Én majd segítek” - ből csak az maradt ami. Egy mondat.
Egy “Bocsi”-val elintézett be nem tartott ígéretek.
Magyarázatra váró tettek.
Mások és néha saját magunk kritizálása.
Ok nélküli sértegetések.
Amikor próbáltunk láthatatlanok lenni, de csak átlátszók lettünk.
Amikor három embernek is egyes számba köszönnek..
Amikor már nem kapunk második esélyt..
Furcsa, de az is tud fájni, ha valakit nem tudsz viszont szeretni. Ilyenkor szenvedsz az ő fájdalmától, de nem tehetsz ellene.
Szívem szerint rád írnék, hogy mi van veled, de teljesen felesleges, mert úgyis leszarod.☺️ Látom hogy elérhető vagy/voltál, de még arra sem méltatsz, hogy megnézd mit küldtem.☺️
