#saját gondolat
Belédszerettem, mert más voltál, mint ő
És most senkit se tudok szeretni, mert ők nem te vagy.
Tudod mi az én bajom?
Kurvára nincs hideg tej a müzlimhez
Szia kedves!
Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.
Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.
Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.
Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.
Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.
Nem volt meg AZ.
Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.
Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.
70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.
Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.
Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.
Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.
Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.
Pedig olyan aranyos vagy.
De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.
Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.
Sajnálom.
Kezdem azt hinni, hogy kedvelem
Már kezd égni a ház a szóbeli miatt
Először kihagyott egy ütemet
- majd kettőt vert érted a szívem.
Néha magam sem értem, hogy miért teszem, amit teszek - mégsem bírom abbahagyni.
Annyira el tudom terelni a figyelmem arról, hogy milyen elégedetlen vagyok az életemmel, hogy amikor hirtelen valami figyelmeztetés nélkül emlékeztet rá, teljesen összetörök.
Hirtelen a semmiből annyira el tudom kezdeni utálni magam, hogy az már rendes fizikai fájdalommal jár.
Mostanában annyira tele van a fejem, hogy még gondolatoknak sincs benne hely.
Nyomorult egy embernek érzem magam. A sírás úgy megy át a lelkemen mint soha. Érzem, ahogy összeroppantja azt.
Hányinger kerülget. Tényleg mindjárt elhányom magam.
Remegek.
Úthenger. Szeretném, ha most áthajtanának vele rajtam és kinyomná belőlem ezt az eszméletlen sok fájdalmat.
Egy lakást szeretnék. Egy saját élettel. Egy saját életvitellel. Egy saját gondolatmenettel. Saját döntésekkel.
Megfoghatatlan minden érzés irántad.
- Anyának
Elképzelt beszélgetések
- Csak nem haragszol?
- Hogy haragszom-e? Én?! Ugyan már! Csalódott vagyok babám, csalódott!
Csak állt előttem és nézett azzal a két gyönyörű szemével. Úgy éreztem meg kell magyarázom, legalább magam miatt, hogy kiadhassam ezt az egészet.
- Nem tudom honnan gondoltad, hogy nem fog hozzám visszajutni. Miért nem hozzám fordultál a problémáiddal? Hozzám, akit négy éve ismersz, mint a tenyeredet. Inkább azokra hallgattál, akiket sosem kedveltem azokra, akiket mindössze néhány hónapja ismertél. Azok a jött ment senkik választottak szét minket és te bedőltél. De tudod mit? Így legalább már tudom. Te nem voltál elég érett hozzám, elég érett ehhez a kapcsolathoz. Sokkal fontosabb volt az, hogy idegenek mit gondolnak… Többet nem akarom, hogy az életem része legyél. Tűnj el…
Az utolsó pár szót már szinte csak suttogtam. Ezután bevágtam a kocsiajtót és elhajtottam.
És most jöhetne az a rész, hogy:
“Ez a törés kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, nem tudunk egymás nélkül létezni.”
De az élet nem egy kibaszott film.
Egyszer szeretném, ha
nem ítélkeznél felettem
nem kritizálnál
elfogadnád a döntéseimet és az embereket az életemben, akiket én választottam
kicsit rám is gondolnál
elengednél dolgokat
úgy kezelnél, mint egy embert
Anya.
Sosem lesz elég a szeretetem.
Láthatjuk egymást akárhányszor, adhatok neked bármennyi puszit, csókot, ölelést, mondhatok neked száz meg száz viccet, adhatom neked a testemet ezredjére is, szervezhetek neked programokat, még meg is szakadhatnék, de
Neked
sosem. leszek. elég.
“People change and things go wrong but just remember life goes on.„
Mac Miller
“Én nem azt mondom, hogy utálsz csak nem úgy szeretsz, ahogy egy anyát kéne. ”
Szépen, lassan, apránként…
…így veszítelek el.
Csalódtam bennetek.
Ennyi.
Elválás
-Gondolj bele milyen jó lesz! Dupla karácsony, szülinap, húsvét.
-Teljes családot melyikre kapok?
