#magyar tumblr
“A lelkem oly kihalt, üres,
mint éjjel a tükör.”
Kosztolányi Dezső
Élek,mert nincs bátorságom meghalni
Nem lehetnék csak egy kicsit kevésbé elcseszett?
Nagy hiba volt nem meghalni 2019-ben.
Ezt a felest az összes kétszínű, kiábrándító emberre iszom, akiket hátrahagyok 2019-ben. Ne feledjétek, undorítóak vagytok!
Tulajdonképp elég szarul vagyok. Már nagyon kedvem sincs felvenni a “minden rendben” álarcom. Nem érdekel, ha észreveszik rajtam, hogy csak kínlódom. Hiányzik valami, vagy valaki az életemből. Nem tudom megnevezni, de kétségtelenül borzasztóan érzem magam.
— 2019 karácsonya
Nem szeretek egyedül lenni, még magamnak is túl sok vagyok.
Könyörgöm vedd már észre, hogy szükségem van rád!
Hiányzik
Hiányzik az az ember, aki hónapokkal, évekkel ezelőtt voltam. Aki tudott őszintén mosolyogni, akit nem fojtogatott a sírás minden 2. órában. Az, aki nem érezte úgy, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a világon van. Aki lehetett volna olyan sok minden az életben… Már alig emlékszem, milyen is voltam.
Ha nem írom ki magamból, akkor megfulladok.
Attól, hogy mindent túlreagálsz és felnagyítasz nem leszel előrébb.
Nem attól félek, hogy egyedül maradok, hanem attól, hogy sohasem fog valaki viszontszeretni.
Szeretnélek mosolyogni látni, olyan boldogan,
kedvedbe járni, nagyon szorgosan.
firkálni rímeket csodás arcodra,
lennék az ember ki örömöd alkotta
Hajnali három
Eszem a kis zabkásámat, azon stresszelek,
Hogy én vajon nélküled majd mihez kezdhetek?
Lesz közös emlékünk? vagy szeptemberig nem látlak?
Eljössz velem tengerig, vagy éljek míg elásnak?
Bújunk-e össze mint galambok, mikor eláztak?
Csókolod-e majd ajkaim, mint feleségedét,
Ordítunk-e éjfélkor valami közös zenét?
Mézédes pillantásod veted-e majd felém?
Felcsillanhat szutykos lelkemben a remény.
De remény hevén felejték mindent, mi volt,
S miattad vesztem el az összes önkontrollt.
Csúnya vagyok és kövér
De legalább szeretsz
Add a kezembe a bögre kávét, miután együtt kelünk fel,
Egymás szép szemeiben, csak együtt veszünk el.
Olyan helyes
De mégis távol vagyunk
Hiszen az ő szíve heges
Az enyém meg éppen most forrt össze
Pont annyira értelek, mint a kémiát
tehát semmennyire
Az baj, hogy rohadtul nem értek most semmit?
