#gondolat
Ha elmegyek
ne sírjatok, ha elmegyek,
ott voltam előttetek,
összetörve, szétesve,
és észre sem vettétek,
a szemetek előtt
mentem tönkre.
Nektek szól
kiket barátoknak neveztem olykor,
nekik szól ez a szöveg,
sírhatnékom van, ha rágondolok,
hogy mi történt.
mindig azt mondtátok, itt lesztek,
mégis egyedül megyek a legnagyobb
csatákba, páncél, hátvéd nélkül.
Magányos utakon
egyedül járom az utamat,
nem kell társ, segítő, tanácsadó,
mindenki érdekből teszi,
ilyenek az emberek, ezért jobb
nekem magányosan.
Érdekbarátok
menekülök előletek,
kik fontosak vagytok nekem,
de én nektek nem,
így hát ezt teszem.
Apró jelek
nem veszi észre senki
a bajt, hogy szét
vagyok esve,
s nincs mellettem senki,
ki megmenthetne.
Árnyék
mindig velem van,
mégis egyedül érzem magam,
egy árnyék nem tud megölelni,
sem meghallgatni.
Majd én fogom a saját kezemet, s sírok a saját vállamon.
210. Szeretnék veled az esőben táncolni.
207. Fura, hogy azok akik egykor a mindennapi életünk fontos részei voltak már köszönés nélkül mennek el mellettünk az utcán
206. Utálom, hogy szeretlek.
Utálom, hogy elalvas előtt te vagy az utolsó gondolatom és reggel az első mikor felelek. Utálom, hogy folyton ott jarkalsz az álmaimban és ott szeretsz szemtől szembe pedig nem.
Utálom, hogy semmibe veszed az erőfeszítésemet.
Utálom, hogy csak unalomuzonek használsz.
Utálom, hogy folyton elultetted bennem a remény magjait, hogy majd később rá eltipord.
Utálom ahogy rám mosolyogsz és nevetsz a vicceimen.
Utálom hogy olyan könnyen megnyilsz, hogy azt hiszem fontos vagyok neked ezért osztás meg annyi mindent velem.
Utálom, hogy csak játszol velem és ennek tudatában is ugyan úgy szeretlek.
Utálom ha meglatok egy boldog párt mindig az jut eszembe, hogy milyen lenne ha mi is ilyenek lennénk.
Utálom hogy félreérthető dolgokat mondasz.
Utálom ahogy olelsz ahogy simogatod a kezem mert neked ez csak egy játék.
A legjobban viszont azt utalom, hogy bármit csinalhatnék, de te nem visszonoznád az érzéseimet.
205. Annyira tudnálak szeretni ha hagynád!
203.Mondd szerettél már úgy valakit, hogy nem szabadott volna?
202. Talán csak meguntam azt kérdezni magamtól vajon mit rontottam el az helyett, hogy azt kérdezném miért alakítottad így a dolgokat.
201. Vajon végleg beleragadtam ebbe a havercsaj szerepbe?
200. Többet érek annál mint, hogy újra szeretetért könyörögjek valakinek.
199. Majd akkor lesz barátom amikor a srác képes lesz annyit tenni értem mint én érte.
198. Mindenkinek megvannak a maga demonjai de hogy pont oda szurjon ahol tudja, hogy a legjobban fáj…
Rémálmok
El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.
De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.
A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…
Az emberek hullanak.
A Föld gyógyul.
Próbáltam megérteni az embereket,
Hogy miért ilyen szomorúak.
Onnantól lettem igazán boldog.
Rájöttem hogyan láthatom a színeket.
