#hianyzik
mennyi volt “legjobb barát” akikre ma már rá sem ismerek.
23:06
Tudom, hogy kevés vagyok hozzád.
ha majd egy nap hiányozni kezdek, emlékezz, hogy te nem akartad hogy maradjak..
Ha neked így jó, ne várd el, hogy erőlködjek.
“lassan fojt meg a csend amit itt hagytál..”
Mennyi mindent csinálhattam volna másképp.
Lesz valaha egyszer minden rendben?
Benned azt is szeretem amit magamban sosem tudtam.
Csak egy ölelésre lenne szükségem. Tőled.
Fekszem az ágyamban, és próbálom elfelejteni, de mindent amit mondtál zúg a fejemben.
12:54
Totálisan összezavarsz…
12:41
Beleszerettem a mosolyodba…
22:38
Végleg elengedtelek
2:24
You broke me first…
23:17
Veled egyszerre vagyok a pokolban és a mennyben…
0:35
A csend is kegyetlenül tud fájni…
14:33
Vágyom arra, hogy engem szeress úgy, mint ahogy a barátnődet…
Fáj…
Szeretem ahogy simogatsz
Xy: Néha nehéz erősnek maradni,
Kérlek ne add fel
I:Néha?!
Az a baj hogy nekem mostanába egyre sűrűbben
Nem akarom, hogy másé legyél
Akire utoljára gondolsz elalvás előtt az a szivedhez tartozik
Azt a napot sosem felejtem el.
“El kell fogadni a helyzetet” De ha egyszer k*rvára nem megy…
Nem tudom
Milyen lenne
Veled
De tudom
Milyen lenne
Nélküled.
Ha nemet mondtam volna akkor,most nem lenne darabokban a szívem.
Eltörlöm e sorokat
Úgysem látod már
Van e akinek fontos
Hogy a szívem kétfelé áll
Kettőbe hasadt,s fáj
Nem tudok boldog lenni mar.
Rászáradt ajkaimra neved
Talán még nevet,és szeret
Nem merem felejteni neved
Mert a nyoma ott van velem
Letörölni sem merem
Jó így még nekem.
Egyszavas boldogság
Te.
Tiéd lehetnék ha hagynád
Enyém lehetnél ha hagynád.
Szeretlek,szeress te is
Ketten együtt lehetünk Mi is.
Érted ölnék,halnék ha kellene mindent feladnék.
Legbelül minden nap meghalunk,csak senkinek sem beszélünk róla.
Azt sem tudom,ki vagyok én valójában. A fájdalom olyan szinten megváltoztatott,hogy magamra se ismerek.
Abban a pillanatban úgy éreztem,kiszakad a szívem.
Elmegyek. Én már nem akarom zavarni az életed. Kérlek,szíveden a kaput nyisd ki,én most kilépek. Kilépek és nem nézek hátra. Ott hagyom neked,a miattad átsírt éjszakáimat,neked adom a könnyeimet,és a fájdalmamat. Megyek,már sétálok de még gondolok rád. Még gondolok a mosolyra az arcodon,elképzelem az érintésed a kezemen,még utoljára érzem az orromban az illatod. Túl késő van,még mindig megyek,a gondolatok nem hagynak nyugodni,még valami bánt. Valami szétmar itt belül.Te bántasz. Hagyj,ne bánts többé. Eressz utamon,had váljak köddé.
“Már nem szeretem.” Ha rólad kérdeznek,folyton ezt mondogatom. Hazudok. Ez a legnagyobb hazugság amit csak mondhatok.
A nap minden percében rád gondolok!
Ki másra is gonolhatnék mikor már fáj a hiányod…
