#hiány
Édesem
Ketten a Nagyerdőn, ahol 8 hónappal ezelőtt összeforrt az életünk.
Kézenfogva sétáltunk a sötét parkban, amit csak a lámpafény világított meg. Varázslatos volt…mintha újra átéltük volna.
Leültünk a padra az egyik “helyszínünk” mellett, és összebújva, a fejemet a válladra hajtva beszéltünk mindenről, ami velünk történt. Megosztottuk egymással az eddig soha el nem mondott tiktokat.
Elmentünk oda, ahol azt a bizonyos ‘igen’ választ adtam neked. Egy édes mosolyváltás után egy cuppanós puszit nyomtál a homlokomra…. A pillangók… Még mindig repkednek bennem.
Valahogy azt érzem, hogy ez már csak múlthatatlan szerelem maradhat. Az élet a szívembe véste a neved.
2020. November 9.
Apró csókjaid üres helye ég a nyakam mentén.
Fáj, hogy nem vagy most itt.
Általad értelmet nyert bennem a nagybetűs
SZERELEM
szó.
Szeretném az összes szabad időmet veled tölteni.
Bébim
Hiányzik az érintésed. Ahogy hozzám bújsz és a szemeddel sugallod a “szeretlek” szót.
Szükségem van rád. A szívem nem bírja a hiányodat.
Az érintésed hiánya. Kikészülök tőle.
“Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.”
nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az
vajon akinek egész életében az volt a baja, hogy nem szólnak vissza,
meg tudja érteni azt, akinek nem volt kihez szólnia?
Nem beszélek róla, mert tudom, hogy úgysem tudom visszacsinálni… De mégis úgy hiányzol.
@sotetsegben-a-visszhang
Néztem a régi képeket és azt hiszem hirtelen tudatosult bennem, hogy mennyire igaz is az a mondás, hogy mindig lehet rosszabb. Sose volt minden rendben velem, de még így is hiányzik az a lány, aki tavaly előtt voltam.
Sötét van.
Most nem kell erősnek látszani.
Hagyom, hogy a könnycseppek némán legördüljenek sápadt arcomon.
Akkor
…és te akkor azt mondtad; akkor szeress a legjobban, amikor a legkevésbé érdemlem meg…
Annyira éreztem, hogy te is csak egy nyomorék vagy. Nem is értem miért bizakodtam.
Annyi érzés kavarog még bennem veled kapcsolatban… Már 4 hónapja szakítottál velem. Még mindig nehéz nélküled… Még mindig szeretlek és még mindig hiányzol… Annyi kérdés van még bennem, de mind hiába. Próbáltam mindent megtenni érted, de ez neked nem volt elég. Úgy szerettelek ahogy csak tudtalak. Mindenemet odaadtam neked. Sokat bántottál, de hálás vagyok neked az együtt töltött időért. Megtanítottad hogyan kell szeretni és általad tapasztaltam meg először, hogy milyen igazán szeretve lenni. Még mindig sajnálom, hogy vége lett, mert teljes szívemből szerettelek. Sajnálom, hogy megváltoztál, elkallódtál és mész le a lejtőn a szakításunk óta… Remélem észbe kapsz és összeszeded magad. Bízom benne, hogy megbántad a döntésed és hiányzom legalább annyira, mint amennyire Te hiányzol nekem. Gáz vagy nem gáz, de szeretlek és a szívem mélyén valahol örökre szeretni is foglak.
Egymás szájába fújni a füstöt.
“Tudom már, hogy megy ez. Rohansz a barátaidhoz, hogy elhagytál. Ők azt mondják, nem értik mit láttál bennem. Vársz pár hónapot, majd rájössz, hogy soha nem találsz jobbat nálam.”
Nem bírom felfogni, hogy vége lett…
A legboldogabb voltam melletted…
