,,A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal.“

—Wikipedia

üresség

Rettegek, hogy egy nap már a fájdalmat sem fogom érezni. Hisz ha egyszer az megszűnik üres leszek, ami fényévekkel borzalmasabb bárminél.

El tudom képzelni milyen erősnek látszom kívülről, de ők nem, hogy mennyire össze vagyok törve legbelül…

Tudom, hogy szeretsz.

Hiszen mindig azokat bántjuk a legjobban, akiket szeretünk.

Ne gyere közel hozzám. Attól félek, hogy téged is tönkreteszlek, ahogyan mindenki mást akit szeretek.

Néha csak eszembe jut, mi lenne, ha már nem volnék itt. Főleg, amikor nincs mellettem senki, hiszen szeretek egyedül lenni, de nem bírom a magányt. A kettő egyáltalán nem ugyanaz.

Rémisztő ez az üresség

A lelkem elfáradt

Üresnek érzem magam nélküled…