#fajdalmas
és a legnehezebb feladat, hogy mi ketten ne szeressünk bele egymásba
A mi szerelmünk gyönyörű volt, mesébe illően gyönyörű. Szerettél engem és én is szerettelek téged. De nem minden mese vége happy end, a miénk sem volt az. A mi mesének lassan és fájdalmasan ért véget, sok mindent vágtunk egymás fejéhez míg végül rá jöttünk, hogy ezt már nem lehet helyrehozni, elmúlt a varázs. Aznap este zokogtam, nagyon sokat, míg végül megértettem, hogy hagyni kell el múlni. Ha a sors egymásnak teremtett minket majd újra együtt leszünk.
Butaság volt azt hinni, hogy én leszek az aki miatt megváltozól. Az igazság az, hogy én is csak egy voltam a sok lány közül, akit hülyítettél.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Megvan az érzés, mikor csak fekszel a sötét szobában és felemészt a magány?
már tudom, hogy a te szavaid se érnek semmit.
22:38
Végleg elengedtelek
Xy:-Nem történt semmi?-kérdezte.
Me:-Csak bele szaladtam egy kis depresszióba…-mondtam.
181. Nem azért kezdtem el tumblrizni mert annyira jól fogalmazok hogy ezt mindenkinek latnia kelljen vagy hasonló hanem mert nem volt kinek kiontenem a lelkem.
180. Tudod kibaszott rossz, hogy egyszerre szerettünk bele ugyan abba az emberbe. És te nem is tudsz róla, hogy feladtam miattad vagy arról én mennyire is szeretem. Miközben te már más palikra nyomulsz. Arról nem is beszélve hogy téged biztat a közös barinonk. Ja és hogy miért? Mert te szóltál neki előbb.
Nem tudom, hogy néz ki a pokol, de éreztem, hogy az állapotom közel volt hozzá.
Ez az érzés lebénítja az egész testem. Nem tudok mozogni. Nem kapok levegőt. Megfolyt lassan…
Nem tudsz fájdalmat okozni olyan embereknek, akik mindent túlgondolnak. Már látták jóval előre, hogy mi fog történni, maximum csak bebizonyítod, hogy mégiscsak igazuk volt.
Ő egy nárcisztikus idióta vagy csak egy lelkileg sebzett tinédzser?
Lehet én csak arra születtem, hogy egyik embertől a másik karjaiba fussak kétségbeesetten szeretetért könyörögni…
A köztünk lévő távolság egyenesen arányos a fájdalommal, amit legbelül érzek.
Gyűlölöm, hogy rohantam ki a teremből és mikor megláttam, hogy nem ülsz a megszokott helyeden a folyosón rossz kedvem lett…
Gyűlölöm, hogy mikor megláttalak azonnal melegség árad szét a mellkasomban és gondolkodás nélkül indultam feléd…
Gyűlölöm hogy belül azért sikitottam mert megakartalak ölelni, de féltem…
Gyűlölöm, hogy várom hogy írj és beszéljünk…
Gyűlölöm, hogy tudom hogy össze fogsz törni…
Gyűlölöm, hogy miattad újra ilyen vagyok…
