#gondolat
Így tűnsz el
A kezemet fogva néztél a szemembe, majd hirtelen hátat fordítottál, s többet rám se pillantottál. Miközben egyre messzebb és messzebb lépkedtél, kezedet annál jobban szorítottam. Nem akarom, hogy elmenj, maradj kérlek - suttogtam a semmibe. Ujjaid kicsúsztak enyéim közül és már csak múló emlékedet markolatam utánad.
Képzelet
A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.
Világunk
Üres világban üres élet
Üres országban üres társadalom,
Üres testben üres lélek,
Üres érzések üres szívben.
Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.
Talán rossz döntést hoztam. Talán majd jobb lesz. Talán már nem bánt. Talán már nem bántom. Talán vele jobb lenne. Talán mégse ismerem. Talán maradnék. Talán mennék. Talán,talán,talán…
Büszke vagy arra, hogy vagyok Neked?
Összeroppanok
Lelkemen úgy gyűlnek a problémák, mint karácsonyfán a díszek.
Lelki válság
Azt mondtad nem vagy jól, egyedül vagy. Azt mondtam én sem vagyok jól, egyedül vagyok. Megkérdeztem mitől lennél kevésbé magányos, azt hittem azt fogod válaszolni, hogy ha én veled lennék minden jó lenne. Nagyképűség volt ezt gondolni, hiszen nem ezt mondtad. Ettől még inkább rosszabbul éreztem magam.
A legnagyobb félelmem az, hogy nem hagyok nyomot az emberekben, hogy pár nappal később már nem fog rám senki emlékezni.
A legszebb mondat, amit valaha kaptam:
“Szeretnék veled együtt utálni embereket”
Azt hittem én bántalak meg, de
Te bántottál meg engem.
Visszaestem?
Nyugtathatom magam azzal, hogy minden amit tettem azért volt, mert így láttam helyesnek. De igazából csak féltem a sérüléstől, nem akartam, hogy fájjon.
Nekem is szükségem van valakire, akihez csak úgy hozzábújhatok ha valami bánt.
Van, hogy az ember hisz valamiben. Például a szerelemben. Aztán ez a hit elveszik, amikor csalódnia kell és úgy érzi soha sem fog már újra hinni benne. És akkor jön valaki aki rácáfol erre. És mindegy, hogy hányszor csalódunk, újra hiszünk, hinnünk kell, mert anélkül esélyünk sincs túlélni, jobban mondva élni.
Magamat is megleptem azzal, hogy volt bátorságom nemet mondani.
… persze, néha hiányzik az az érzés amikor egymás mellett fekszünk, a fejem a mellkasán pihen és a keze a hátamat simogatja. Ahogy hallom a szívveréset, érzem minden egyes lélegzetvételét. De aztán rá jövök, hogy ez így jó. Hogy vége. Mert így nem szenvedek annyit. Mert bármennyire is imádtam ezeket a szép pillanatokat, az a sok fájdalom mindent jót elnyom. Minden jót…
Mond csak miért nem tudsz élni hagyni? Miért fáj az, ha boldog vagyok? Miért nem tudsz továbblépni?
…becsapjuk magukat is, egymást is.