#szorongás
Sok rossz tulajdonságommal tisztában vagyok, ezek közül pedig a legrosszabb, hogy iszonyatosan szerethetetlen vagyok.
Igaz, még csak 3 napja tart az év, de nekem már most furcsa, hogy eddig semmi rossz nem történt. Ez afféle vihar előtti csend lehet.
Mindenkinek segíteni próbálok, mert nem akarom, hogy valaki ugyanolyan rosszul érezze magát, mint ahogy én érzem.
20:14
Egy kicsit kezdek idegösszeomlást kapni ettől a héttől… elegem a van a tetves iskolai rendszerből, az elvárásokból, az emberekből, saját magamból… türelmetlen vagyok a világhoz. Jelenleg legszívesebben csak felülnék egy buszra és utaznék vele a végtelennél is messzebbre.
Monotonizmus, melybe félek, belebolondulok.
Pedig én beléd akarok bolondulni.
Képtelen vagyok. Kibe?
Feljegyzések G. ről
G. egy random srác a városból, akit mintha a sors küldött volna, rámírt a semmiből
G. nagyon aranyos, egész nap beszélgettünk, pedig én nem vagyok nyitott, eleinte picit tartottam is tőle.
G. különlegesnek talál engem.
G. ről megtudtam, hogy 20 éves.
G. vel együtt kockulunk, sokat lelkizünk, találkozni szeretne velem előben. Szorongok ez miatt.
G. nek küldtem egy snap fotót, a barátaimmal éppen mekizni mentünk. G megjelent, elindult felém és leült velem szemben. G nagyon magas. A barátaim meglepődtek.
G. aranyos volt, vicces, a barátaim is nagyon bírják őt. Szorongtam közben.
G. kikísért a buszmegállóba. El akart hívni másnap moziba. Nemet mondtam. G megölelt, (még mindig nagyon magas), puszit kért. Nem adtam. Nem akartam félrevezetni.
G. vel továbbra is beszélgettünk. Egyre jobban megismerjük egymást. Mintha a bátyám lenne.
G. szeretne velem kettesben találkozni. Rávett a találkozóra , tegnap reggel elkísért suliba. Nem pánikoltam, jól éreztem magam vele. Az alvásparalízisekről beszélünk.
G. ről tudom, hogy ő mit érez irántam.
G. és én odaértünk a sulihoz. Beszélgettünk még egy kicsit, kezdtem kínosan érezni magam.
G. megölelt, puszit kért. Adtam neki. Lehet nem kellett volna. Most túlgondolja.
G. t meg kellett bántanom. G a legjóindulatúbb ember, akit valaha megismertem, nem érdemli meg.
G. iránt képtelen vagyok érezni. Szörnyű ember vagyok.
G. t összetörtem, megbántottam őt, talán csalódott bennem. Talán rá kellett volna erőltetnem magam a kapcsolatra. Talán jobb, hogy végül így döntöttem.Talán ő volt a hibás, hiszen nem engedett el, pedig én szóltam előre.
Talán én, mert képtelen voltam úgy érezni iránta, ahogy ő irántam.
G től kaptam az első és talán utolsó legszomorúbb szerelmes levelet, amit már a naplómba is lejegyeztem.
Kedves G, nem tudom elmondani mennyire fáj az, hogy így kellett alakulnia a dolgoknak. Hálás vagyok neked, amiért te voltál az első ember, aki közeledni próbált felém, hiszen óvatos voltál és tiszteletben tartottad azt, amilyen vagyok és amilyen türelmes voltál hozzám. Köszönöm, hogy miattad különlegesnek érezhettem magam, mégha csak egy kis időre is.Sosem felejtelek el G, örülök, hogy megismerhettelek és mindennél jobban sajnálom, hogy így kellett alakulnia a dolgoknak.
07.06.19
-azt hiszem,most jól vagyok.-
Eléggé sűrűn hitetem el magammal ezt a valóságnak tűnő illúziót.
Aminek a vége igazából mindig ugyanaz, vagyis szembekell néznem a tudattal, hogy valójában még sincs minden rendben teljesen. Az életem kész hullámvölgy.
Amikor úgymond a ,,jó időszakomat" élem, úgy érzem, nincs semmi bajom, teljesen normális vagyok és biztosan állítom, hogy ezek után már nem jön egy újabb “rossz időszak”.
Márpedig jönni fog, és újra felszínre fog törni, pontosan akkor, amikor egyáltalán nem számítok rá. És ebben az egészben ez a része a legnehezebb. Kiszámíthatatlanul csap le rám és teljesen átveszi a józan eszem felett az irányítást. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy elfog múlni és ha elég erős leszek, újra minden “jó” lesz.
Az idő ilyenkor oly’ végtelennek tűnik…
Minden egyes nap egy belső kínszenvedés, ami ismét legyengít és a földre taszít, mint szellemileg és mint fizikailag is, ahonnan ismét felkell állni és a 0-ról kezdeni mindent.
Most ,,jól vagyok’’, de őszintén, fogalmam sincs, még meddig fog tartani ez a felhőtlen állapot.
23:06
Tudom, hogy kevés vagyok hozzád.
Te is elhagysz majd úgy mint eddig mindenki?
miért is gondoltam, hogy majd most minden más lesz?
sajnalom anya, visszaestem.
Megint egy álmatlan éjszaka, egyedül a gondolataimmal…
Úgy érzem az életem nincs biztonságban…
Miért nem lehet csak egyszerűen meghalni? Itt hagyni mindent következmények nélkül…
Xy:-Nem történt semmi?-kérdezte.
Me:-Csak bele szaladtam egy kis depresszióba…-mondtam.
A gondolataimhoz kéne egy offgomb.
Fasznak ragaszkodok olyan emberekhez,akiknek semmit nem számítok…
Nem értem az érzéseim, teljesen össze zavarodtam…
Kifogytam a szavakból.
Kifogytam a könnyekből.
Kifogytam az érzésekből.
Kifogytam mindenből.
-üres vagyok.
Ordítanak a gondolataim és nem hagynak aludni.
