Képzelet

A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.

Világunk

Üres világban üres élet

Üres országban üres társadalom,

Üres testben üres lélek,

Üres érzések üres szívben.

Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.

Talán rossz döntést hoztam. Talán majd jobb lesz. Talán már nem bánt. Talán már nem bántom. Talán vele jobb lenne. Talán mégse ismerem. Talán maradnék. Talán mennék. Talán,talán,talán…

Büszke vagy arra, hogy vagyok Neked?

Összeroppanok

Lelkemen úgy gyűlnek a problémák, mint karácsonyfán a díszek.

Csaknekünk akarok jót, miért nem érted meg?

Olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz az én káoszom mellett.

Lelki válság

Azt mondtad nem vagy jól, egyedül vagy. Azt mondtam én sem vagyok jól, egyedül vagyok. Megkérdeztem mitől lennél kevésbé magányos, azt hittem azt fogod válaszolni, hogy ha én veled lennék minden jó lenne. Nagyképűség volt ezt gondolni, hiszen nem ezt mondtad. Ettől még inkább rosszabbul éreztem magam.

A legnagyobb félelmem az, hogy nem hagyok nyomot az emberekben, hogy pár nappal később már nem fog rám senki emlékezni.

Nem szabadna nézegetnem a régi írásaim a naplómban. Pedig már túl vagyok

“ Azt hazudtam neked, hogy épp eleget éltem”

— Blahalouisiana: Az első reggelen

HOGY LEHET, HOGY MINDIG FIATALABBA FUTOK BELE?

Aha, szeretek ugyanabba a pocsolyába belesétállni :)

Kurva érdekesnek tartom, hogy egy barát irigy a sikereimre

Visszaadhatnád a szívem,

Mert veled ellentétben, nekem meg szükségem van rá.

Rajtad se valami egyszerű túllépni

Belédszerettem, mert más voltál, mint ő

És most senkit se tudok szeretni, mert ők nem te vagy.

Fél még valaki attól, hogy szarul csókol?

Tudod mi az én bajom?

Kurvára nincs hideg tej a müzlimhez

Szia kedves!

Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.

Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.

Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.

Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.

Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.

Nem volt meg AZ.

Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.

Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.

70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.

Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.

Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.

Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.

Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.

Pedig olyan aranyos vagy.

De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.

Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.

Sajnálom.