#idezet
198. Mindenkinek megvannak a maga demonjai de hogy pont oda szurjon ahol tudja, hogy a legjobban fáj…
Csak nem értem,
Hogyan futok bele újra meg újra ugyanolyan dolgokba. Olyanokba, amik halálra vannak ítélve, akár rajtunk kívülálló okok miatt.
Miért kellett találkoznom veled, amikor nem is itt élsz, még egy országhatár is elválaszt minket. Ennél az is jobb lenne ha… Na igen tudod.
Azt hittem nem tetszem neked, és jó ég mennyire jó lett volna. Mert egyszerűen belebolondulok most ebbe.
Mindenki le akar beszélni róla, és a mérleg nagyon de nagyon egyensúlyban van a rengeteg kontra érv ellenére is. Akkor is ha a pozitívum csak annyi, hogy hihetetlen édes barna szeme van, rettentően jó személyisége, és végtelen szeretet a szívében. És úgy gondolta ezt a szeretet rám pazarolja, aki épp azon agyal, hogy nem hagyja.
Nem akarom, hogy szeretetpazarló legyek én is.
Szeretném, hogy működjön de ez a távolság az eddiginél is gyilkosabb.
“- Papa, érdekesek a városok?
- Szerintem nem túlságosan.
- Akkor miért építenek az emberek városokat (…)?
- Félnek a magánytól. (…)
- A városban nincs magány?
- Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.”
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Budapest- analog
Post link
“Én azért kezdtem és azóta is azért írok naplót, mert olyan egyedül vagyok, mint egy írógép a tenger fenekén. Akkor is egyedül, ha vannak körülöttem. Mindegy, hogy többen vannak-e, vagy csak egyvalaki van. A létszám nem változtat a szürke tényen, hogy én senkinek sem vagyok érdekes.” - Szilvási Lajos
Post link
Az ember sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot és tájat lát és hall, és van tíz-húsz-harminc, amely hosszú ideig kíséri, mint a barát vagy a kedves. Az ember életében csak egész kevés olyan gondolatot talál, amelytől sohasem válik meg. A sok ezer könyv mindennapi táplálék, amely azzal, hogy egy bizonyos ideig örömet nyújtott, feladatát elvégezte. Az a tíz-húsz-harminc kép, vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszú ideig kíséri, meghitt élettárs. / Hamvas Béla
Post link
A földnek sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész föld kibírhatatlan legyen.
“Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!
Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek!”
-Elefánt: Sokáig vártalak
-Nagyon tisztellek, amiért bele mertél vágni és végig kibírtad ezt a sok fájdalmat.
-Ha már belekezdtem muszáj volt végig csinálnom…
“de nem tagadom mostanában sodródom az árral”
Nem birom tovább.
Nem akarunk meghalni, de élni sem akarunk.
Nem értelek,
de már nem is akarlak.
Annyi mindent mondanék, de már felesleges. Adjak még egy esélyt, de minek, hogy kinevess?
Horváth Tamás - Egyedül megyek tovább
Vannak bizonyos… időszakok az életemben. Ilyenkor hirtelen rámtör a szomorúság, minden ok nélkül, és én semmit nem tudok ez ellen tenni.
És ebben a legrosszabb, hogy még soha, senkinek nem tűnt fel.
Nem hittem anyának, de tudom, mindig igaza volt.
- Nemazalány x Sofi - Üres szívek
Segít, ha kell, ha elesel, neki már rég nem számít.
- Nemazalány x Sofi - Üres szívek
Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon.
- Nemazalány x Sofi - Üres szívek
Egy csók a balaton közepén, fürdőruhában, szorosan ölelkezve.
Kibebaszottul szeretlek. És ezzel nem tudok mit kezdeni.
Az a felhőtlen gyermek kacaj amit kihozol belőlem.
Köszönöm a mai felejthetetlen napot, amikor végre teljesen önmagam lehettem és felszabadulhattam.
2020. május 23.
