#ölelj meg
Fogalmad sincsen, mennyit jelent az, hogy válaszolsz az üzeneteimre
napról napra egyre jobban beléd szeretek…
Képzelet
A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.
Az emberi faj legtöbb képviselőjét felettébb visszataszítónak találom. Az érzés valószínűleg kölcsönös.
A Te pulcsid
Akárhányszor magamhoz szorítom, felveszem, beleszagolok, vagy csak hozzáérek, máris jobb lesz. Közelebb érezlek magamhoz.
Eszembe juttatja az emlékeket. Az az este. Felejthetetlen. És ez a pulcsi szemtanúja volt az egésznek. Ahogy egyre kényesebb helyeken kezdtél simogatni, ahogy megcsókoltál.. Szóval.. minden pillanatnak.
Nézz a szemembe, és mondd el, mit látsz
Azzal hogy kerülsz, nem tudod megváltoztatni azt, ami történt köztünk.
Még vagy egy órán át tudtalak volna ölelni..
De akkor rájöttél volna, hogy ez nekem többet jelentett, mint egy szimpla baráti ölelés
E
A kezemen maradt a fájdalom nyoma
Én tényleg szeretnék veled lenni, és jobban megismerni téged.. De nagyon félek, hogy elrontanám, úgyhogy inkább csak messziről nézlek
#1
Gondolataim a randinkról
Csók utáni ölelésünket megszakítottad, azt hittem, hogy el fogsz engedni.
De nem így volt.
Csak egy kósza hajszálat simítottál el az arcomból.
Majd lágyan megcsókoltál és még szorosabban öleltél mint az előtt.
Ate ölelésed a kedvencem.
Az egész világ ölelése sem töltheti be azt az űrt, amit az övé hiánya hagy.
Fizikai fájdalmat okoz a hiányod.
Vele úgy érzem, igazán élek, az vagyok, akinek lennem kell, ott, ahol lennem kell.
Üldöz a külvilág, de az ölelésedbe elbújhatok.
Megölelt. Szorosan, de nem túl hosszú ideig. Ez olyan “jelent valamit, de mégsem” ölelés volt. És amikor elengedett ordítani akartam, sírni, kiabálni, mert fájt.
De csak néztem ahogy elsétál…
Félek
Félek tőled. Nagyon félek. Rá kellett döbbennem, hogy még senki nem érintett meg ennyire mint te. Nem tudom kifejezni szavakkal, de mikor meglátlak, egyszerűen csak oda akarok menni hozzád és a karjaidba bújni. Úgy érzem életemben először akkor érnék haza igazán.
Elengedném de egyszerűen nem megy…
Igen bazdmeg, ez a szerelem,szeretem és akarom őt mindezek ellenére is…
Nem bírtam ki, hogy ne forduljak be az utcába abban reménykedve, hogy látomőt.
Ésláttam…
Jó lenne tudni, hogy vajon én is szerepelek-e az ő álmaiban…
