035.

Miért távolodik el tőlem mindenki, és hagy el?

034.

Igazán felemelő érzés, amikor semmit se csináltam és változtam, de minden számomra fontos ember eltávolodik tőlem, és később rám fogják az egészet, ez ellen pedig semmit se tudok tenni.

033.

Vicces, hogy egy adott szituációban az eszünk és a szívünk is mást tart helyesnek, pedig valójában egyik se helyes. A kettő között, pedig nem létezik átmenet.

032.

Vajon a sors iróniája az, hogy általában magányosabb vagyok társaságban, mint otthon egyedül a szobámban?

031.

Nem értettem, hogyan lehet egyszerre mindennél jobban utálni, és szeretni egy személyt. Aztán megismertelek téged és egyszerre szeretnélek boldoggá tenni és fájdalmat okozni neked.

030.

Szeretném ha szeretnél.

Reggelente kedvemért

Felkelnél, kedves szóval,

Telt ajkaddal mondj olyat,

Mit majd később megbánsz.

Bár ne félj sose lesz érte kár.

Szivem hevesen ver mikor neved

Szájra veszi bárki is, mivel neked

Én már csak egy halovány emlék

Vagyok, vajon hogy ezért,

Mész el mellettem nap mint nap

Némán, pedig én tied maradtam.

029.

A jelenben élek, de üldöz a múltam, és rettegek a jövőtől.

028.

Sose vártam el másoktól, hogy elfogadjanak, és szeressenek, mivel erre én sem vagyok képes saját magammal szemben.

027.

Ne foglalkozz a társadalmi normákkal, ne másoknak, hanem csak is magadnak próbálj megfelelni. Amint ez sikerül, minden sokkal könnyebb lesz.

026.

Csak mi ketten, egymás karjaiban. Én pedig semmi másra se tudok gondolni, csak arra hogy sosem akarlak elengedni, és soha ne érjen véget ez a pillanat.

025.

Elveszett lelkek kétségbeesetten kiáltva,

Kérik vissza halandó testüket a világra.

Nem akarnak elveszni, nem akarnak elmúlni,

Félnek, hogy falevélként fognak elhullni.

Mulandó életüket nem akarják elhagyni,

A végtelen sötétségben, a semmi közepén fognak meghalni.

Már nem sok van hátra, ez a vég, vagy akár egy új kezdet?

Rémisztő az elmúlás gondolata, már nincsenek kik szeretnek.

024.

Ha lehetne egy kívánságom az az lenne, hogy olyan gyönyörűnek és csodálatosnak lásd magas, mint ahogy én látlak téged.

023.

Komolyan szerelmes vagyok minden egyes miliméteredbe, értsd meg kérlek hogy számomra nem létezik tökéletesebb ember nálad.

Igyunk még egy bort. Szívjunk el egy szál cigit, és beszélgessünk. Beszélgessünk, az el nem múló érzésekről, amik miatt nem tudunk este elaludni. Beszélgessünk a titkolnivalóinkról. Olyanokról, hogy, a saját testemen nyomom ki a cigit, mikor sírok. Vagy, hogy például van egy lejátszási listám amin csak azok a zenék vannak, amikről te jutsz eszembe.

Mindannyian egy játékot játszunk, amiben állhatunk nyerésre vagy vesztésre, de sose nyerhetünk, hiszen még soha senki nem élte túl a halált.

Vicces, hogy van akivel szeretkezni, de nincs akit szeretni.

Abban a percben reménykedni kezdtem, ahogy belenéztem a szemedbe, és ez percről percre fokozódott bennem.

Lehet, hogy utólag visszagondolva, nehézkes érzés kapja el a mellkasom, és minden végtagom zsibbadni kezd, ahogy rád gondolok, de nem bántam meg.

Ezt az érzést, már nem pótolhatja semmi, és nem is akarom, hogy pótolja, mert mindvégig tudtam, hogy ez kell.

Xilit íze járja át a szám, és szinte érzem az ajkad az ajkamon, ahogy édesen elmosolyodsz, de nem tudom mit látok a szemedben biztosat, vagy bizonytalant?

Amit jó lenne hallani:

Nagyon szeretlek.

Gyönyörű vagy.

Beléd szerettem.

Csak a tied vagyok.

Csak az enyém vagy.

Szeretem ha mosolyogsz.

Így szeretlek ahogy vagy.

Te vagy a legfontosabb.

Bármi is lesz köztünk

Hálás vagyok

Mert szilveszter éjjel

A te csókjaid melegítették fel a lelkem.

#saját

Keserédes érzés veled álmodni, majd felébredni egyedül.