#érzés
Kurva nehéz az, ha beleszeretsz egy barátnődnek a barátjába
De ez már régen nem élet, csak leutánoztuk a létezést,
hogy érezzük mint mások, de ettől kaptunk mérgezést.
A féltékenység mindig egy következmény. Sosem egy tulajdonság.
Mégis oly bűnösnek érzem magam miatta…
De utálom azt az érzést, mikor hiányozni kezd a sz*r múltam
“és most már azt sem bánom,
hogy nincsen semmi úgy,
ahogy elképzeltem”
30y - Ahogy elképzeltem
hát ennek is vége lett,
egy korszak lezárult
“Kergeti és nem ereszti,
Az utolsó, vagy már csak egyik,
Meg sem értett, elfelejtett
Szerelmet, vagy az ölelésben
Minden érzést megszépítő
Lélekkeltetőt…”
Szabó Balázs Bandája - Lélekkeltető
ha meghallom azt a számot, mindig te jutsz eszembe
Az egyszerű gyönyörök a bonyolult ember utolsó menedékei
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe
nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az
folyamatosan újrapörgetem a fejemben azt az estét
mikor rákérdeznek, hogy mi van most velünk,
csak elmosolyodok
és azt hiszem ez mindent elárul
egyszerűen annyira éreztem, hogy ez lesz
az egész egy viccnek indult,
de aztán rájöttem, hogy mennyire nem az
Épp csak várva várta,
Érkező sereg, armadát.
Csak áll ott, magányban,
Vajon ki ránt szablyát?
Benne lakozó boldogság,
Hirtelen elcsendesül,
Főképp félni bolondság.
Egyszer minden felpezsdül.
Sötétség hangja érkezik,
Átlibben a vár falain.
Hanyatlik, a nép éhezik,
Gyermeken, anyja karjai
Védeni, mi védhető,
Törmelékek mindenhol.
Eltűnni látszik mi éltető,
Minden ég ilyenkor.
Épp csak várva várta,
De majd lassan újjáépül,
Akinek szíve vágya,
Boldogságot vetít végül.
… és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.
Mi történik???
Úgy érzem kezd kicsúszni az irányítás a kezem közül…
Vacsora után megkívántam valami édességet…tudjuk, hogy megy ez… Direkt kevesebb ettem a vacsiból, hogy utánna ehessek bűntudat nélkül édességet is.
Gondoltam gyorsan letusolok és majd sorozatnézés közben eszek. Bementem a fürdőbe és készülődni kezdtem. Aztán megakadt a szemem a mérlegen. Tudtam, hogy nem jó ötlet, hogy nem kellett volna, de rááltam. És ahogy néztem a kijelzőn a számokat, a gyomrom összeugrott. Tudom, valahol mélyen tudom, hogy semmi baj a testsúlyommal és hogy sokan örülnének ha ezeket a számokat mutatná nekik a mérleg. Tudom. De amikor ott álltam, csak egyetlen dolog lebegett a szemem előtt.
- Ez túl sok! Utálom magamat!
És nem csak az étvágyam ment el, de az életkedvem is…
“- Úgy érzem egy kicsit… Egy kicsit mintha kudarcot vallottam volna. Nézem, ahogy az összes barátom tovább áll az életével. És ők mind… haladnak előre… És ez olyan mintha itt ragadtam volna…”
Az utolsó reményem az volt, hogy legalább te meghallod majd a néma segélykiáltást. De mikor olyan könnyen hittél egy hamis mosolynak tudtam, tudtam, hogy magamra maradtam…
Azt mondtad, hogy ha szükségem van rád itt leszel… Hát most kurvára szükségem lenne rád, de te voltál az első aki elmenekült, mikor rosszra fordultak a dolgok.
A tükör azt mutatta, amit mindig is utáltam.
A testemet…
