nem akarom így végigcsinálni. nem akarok a tanulmányaimba belefolytva élni, barátok nélkül, tettettve, hogy minden tökéletes.

élni akarok!

sírni ha fáj, hangosan nevetni, hibákat véteni, max hangerőn hallgatni a kedvenc számomat, miközben énekelem és táncolom azt, leszarva a körülöttem lévőket.

önálló döntéseket hozni, olyanokat, amiket később lehet, hogy megbánok.

az út közepén sétálni, és ha rámdudál egy autós hogy húzzak arrébb, bemutatni neki.

beszólni a szomszédoknak, hülyéskedni a haverokkal, elszökni otthonról.

élni!

olyan emlékeket készíteni, amikre később azt mondhatom, “fhúú de imádtam azt az időszakot!”. amiket később a gyerekeimnek, unokáimnak is mesélhetek, ezzel emlékeztetve őket, mindenki ugyanolyan elbaszott, csak van aki ezt kihasználja.

Mert a “csak barátok” nem néznek így egymásra.

A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahova, ahová már nem tartozol.

Anya és Apa

Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyereketek született, mint én aki már a születésétől fogva gondot okoz nektek. Tudom, hogy nem szeretettétek volna, hogy megszülessek, hogy létezzek. Sajnálom, hogy mindig gondot okozok, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatotok, hogy miattam tudtátok meg milyen utálni valakit mielőtt még a világra jött. Sajnálom, hogy nem olyannak születtem, mint amilyennek akartatok, lehettem volna sokkal szebb, okosabb, tökéletesebb ember, aki nem ilyen gyenge lelkileg, aki nem sír minden apróságon, akinek nincsen ennyi betegsége, akire büszkék lehettek, mert olyan, amilyet megérdemeltek… Sajnálom, hogy csak én lettem…

Belefáradtam.

Belefáradtam abba, hogy erősebbnek mutatom magam, mint amilyen tényleg vagyok. Belefáradtam abba, hogy egy hamis mosoly van az arcomon miközben eljátszom, hogy minden rendben. Abba, hogy olyan helyre illeszkedjek be, ahova nem tartozom. Abba, hogy mindenki elvárásainak megfeleljek. Hogy próbálok tökéletes lenni. Hogy fel kell kelnem. Hogy itt kell lennem. Belefáradtam. Abba a fáradtságba amit nem lehet alvással megszüntetni. Bár át tudnám aludni ezt az egészet. Nem értem mi értelme itt lennem…

Miért rontom el mindig?

Kezdődikmindenelőlről: rémálmok, szorongás, sírógörcsök, hangulatingadozás, stressz, kialvatlanság, hányinger, szeretethiány, fájdalom, könnyek, reszketés, megfelelési kényszer, önbizalomhiány, gyomorgörcs…

Sosem lesz vége, igaz?

nem azt mondom , hogy nem volt jó együtt. De nem is vagy a szép emlékeim között..

A könnyeid azok szavak voltak, amiket nem mondtál ki,

de mégis

valahogy utat találtak, hogy elmeséljék nekem a sebeket, amiket a lelkeden ejtettem.

Ahogy elsétált mellettem éreztem az illatát, de nem csak az orrommal, hanem az egész testemmel és minden közös emlékünkkel együtt.

Nemtudommennyi/365

Másfél évnek tűnt mióta nem gondolok rád,

Talán már nem is emlékszem,

Talán mártesem emlékszel,

És lehet már maga a világ sem emlékszik.

9/365

Néha azt hiszem túl vagyok rajtad.

Aztán küldesz egy képet amivel éket vernek gondolataim fejembe.

Te pedig láncot versz kezeimre

Emlékeinkláncát.

7/365

Bőrödbe vésve viseled emlékeimet,

Mindenporcikádat átjárta édes fájdalmam.

Remélem érzed még hideg ujjaim siklását emlékeink tinta vonalain.

Úgy kerülöm a közös emlékeket idéző helyeket,

Mintha valami átok ülne ott, ahol nevetve ejtettem ki nevedet.

Soha sem fogjuk megbeszélni a történteket, igaz?

Karantén óta csak még inkább hiányzol…

030.

Szeretném ha szeretnél.

Reggelente kedvemért

Felkelnél, kedves szóval,

Telt ajkaddal mondj olyat,

Mit majd később megbánsz.

Bár ne félj sose lesz érte kár.

Szivem hevesen ver mikor neved

Szájra veszi bárki is, mivel neked

Én már csak egy halovány emlék

Vagyok, vajon hogy ezért,

Mész el mellettem nap mint nap

Némán, pedig én tied maradtam.

Elfojtani

-Mennem kell,

ennyit mondtál,amikor otthagytál

és azóta sem találom a helyem.

Már úton vagy másfelé,

mintha sosem akartál

volna maradni.

-Visszajövök, hangoztattad

miközben én csak ültem ott és

még mindig hallak téged,

de nem hozzám szólsz már,

láthatlak,de valaki más van az oldaladon,

tudatlanság vagy önzés?

Melyiket kellene választanom?

Még ma sem tudok jó döntéseket hozni,

és eszembe jut a nap,

azt kérted,maradjak

és fogalmad sem volt róla,hogy

mindig a karjaid közé vágytam,

de tudnod kellett,

hogy fogy a levegőm,

azóta is halványodom.