#nem értem

LIVE

Végignézni, ahogy a körülöttem lévő barátnőimnek mind összejönnek a dolgok. Olyan egyszerűnek tűnik. Aztán csak mondom magamban; még nem vagy elkésve.

Nem értem magamat. Nem értem, miért van az, hogyha valaki nyitni próbál felém, azonnal ellököm magamtól? Menekülési ösztön.

De akkor miért van szükségem mégis egy társra?

Valaki értsen meg…

Még ha sikerül is legyőznöd, akkor is csak az idődet veszeteget. Az emberek változnak. Ő már nem az, akibe te beleszerettél.

A csönd olyan beszédes, hogy zajos mellette a csönd is.

Hallom a szívverésed, monotorizál, hogy létezel e még.

Azonban se kép, se hang.

EKG helyett KO és kifogytam a szóból….

“Értsd meg, hogy az elmúlt néhány hónap (év) nem volt könnyű. Sok ember jött és ment az életemben, néha szó nélkül. Sokat sírtam, bánkódtam miattuk, és bizony, ebből elegem volt. Van. Ha úgy érzed kicsit lassabban nyílok meg, ez ezért van.”

látod, mindig ez van

te újra megjátszod, hogy érdekellek

én pedig megjátszás nélkül mindig szerelmes leszek beléd

igazabol

ha te mást választasz

akkor nem az fog fájni, hogy

nem lehetek a tiéd,

hanem, hogy lehettem volna én is.

és én mégsem lettem az sose.

rendben van ha így érzel,


hogy nem érzel sehogy,


csak ne tegyél úgy, mintha mégis.

loading