#érzelmek
Józan gondolatok vodkával keverve.
De ez már régen nem élet, csak leutánoztuk a létezést,
hogy érezzük mint mások, de ettől kaptunk mérgezést.
Nemfair, hogy olyan érzéseket gyújtottál bennem mint még soha senki más, ezután pedig nézted ahogy szétégek, addig amíg semmi se maradt belőlem.
A féltékenység mindig egy következmény. Sosem egy tulajdonság.
Mégis oly bűnösnek érzem magam miatta…
3 hónap után is még utána sírok…
Egyszerűen nem múlik az az érzés, hogy szeretem.
Érzelmi zsarolásnak számít az is, ha öngyilkos leszek?
Au Revoir
A tenger haragosan csapkodja sötét szikláknak,
végtelen kék vizét.
Felcsattanak a szeszélyes hullámok,
szárnyalni vágynak,
de csak zuhannak lefelé,
én is beléd.
Rejtett örvények kavarognak a mélyben,
nem láttam időben a figyelmeztetést.
Merengve nézlek,
s rádió szól a háttérben:
“Most szerettelek utoljára.”
Rám emeled a tekintetedet.
Elgondolkodom,hogy mindig ilyen
vihar színe volt a szemeidnek vagy
csak én képzeltem másmilyennek?
Napsugarainktól forró még a légkör,
de régen kihűlt már a lelkem.
Elmosódott minden bennem,
a rádió pedig egyre csak mondja:
“Szeretnélek még,ha lehetne…”
Ha szarul vagy, az még mindig jobb, mintha nem éreznél semmit.
Azt miért nem tanítja meg senki, hogy hogyan kezeljük az életet??
Egyike vagy az életem legnehezebb pillanatainak.
Mert ahogy figyeltelek, hirtelen értelmet nyert a létezés, minden. Tényleg éreztem, hogy élek. Te talán sosem tudod meg mennyire értékes érzés voltál nekem, de én tudom, és ez mindig így fog maradni. Akárhol légy, akárhol jár, akármilyen tapasztalatokat szerezz, én akkor is úgy foglak szeretni, ahogy vagy s ahogy régen.
A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahova, ahová már nem tartozol.
Fasznak ragaszkodok olyan emberekhez,akiknek semmit nem számítok…
tegnap egész esterádgondoltam
annyira szeretném, hogy több legyen közöttünk
remélem te is szeretnéd
annyi minden történik, hogy a saját érzelmeimet nem tudom követni
