Egyszer elfogok süllyedni a magány és a túlgondolás tengerében

Az egyik egrosszabb érzés attól is a szart kapni, akitől a legkevésbé vártad volna.

Nem kéne megbíznom az emberekben.

Félek.

Félek igazán jól érezni magam. Félek túl sokat adni magamból (az érdektelen) embereknek, ugyanakkor fáj, hogy senki nem ismer igazán. Félek szerelmes lenni, de mint mindenki, én is vágyom arra, hogy valaki a hibáimmal együtt szeressen.

Eltűnt az a lüktetés az életemből, amivel ezelőtt éltem. Olyan izgatott voltam dolgok miatt, manapság már semmi sem hoz lázba.

195. Utalom hogy idővel mindenki elhagy. Utalom ezt az egész helyzetet. Utalom azt hogy mindig minden a legszarabbul alakul. Utalom hogy nincs kire támaszkodni a nehéz időkben mert egy idő mindenki ott hagy a legszarabb időszakában. Utalom magamat is mégis nap mint nap kamu mosollyal az arcomon előadom hogy minden rendben. Mert ha valaki túl erősen megkopogtatja az üveget félek tőle hogy szettorik és onnan nem állok fel.

Élettelen tárgyakra nagyobb szükségünk van ebben a világba. Míg rá nem ébredünk saját magányunkra.

Valamiért ürességgel telt meg a lelkem és nem teljes az elmém. Minden fáj még ha nem is kéne. Vajon miert érzem hogy az eggyetlen kiùt az mire most mind gondoltok.

Nem furcsa, hogy mennyi időt és energiát áldozunk néhány emberre csak azért, hogy újra idegenekké váljunk?

Lehet én csak arra születtem, hogy egyik embertől a másik karjaiba fussak kétségbeesetten szeretetért könyörögni…

Inkább leszek az a ember aki mindig magányos, mint az akit körbe ugrálnak két színű emberek..

És megint egy újabb csalódás

Nehéz.

Rohadtul nehéz nem tartozni sehová. Plusz főnek lenni a társaságban. Igaz barátok nélkül. Ott lenni mindenkinek ha szükségük van rád, de ha neked kellene segítség ők sehol sincsennek.

Néha csak eszembe jut, mi lenne, ha már nem volnék itt. Főleg, amikor nincs mellettem senki, hiszen szeretek egyedül lenni, de nem bírom a magányt. A kettő egyáltalán nem ugyanaz.

Ha hátradőlnék senki sem kapna el

Az érzés amikor reggel felkelsz és azt kívánod, bár ne tetted volna…

Depressziós vagyok